Az internet különböző bugyraiban már szerintem vagy százan fejtegették ezt a témát és abban is biztos vagyok, hogy minden kutyaoktató, állatvédő, felelős állattartó szájából is már kismilliószor elhangzottak az ezzel kapcsolatos információk.
Mivel sokan kérdezik, hogy mi nekem erről a véleményem, ezért úgy döntöttem írok a témában százegyedikként.
Kezdjük azzal, hogy számomra ki a tenyésztő. Tenyésztő szerintem az a szakember, aki
– ért a genetikához, epigenetikához és a viselkedéshez is,
– a tudása legjobbja szerint választja ki a párosodásra szánt egyedeket azzal a céllal, hogy az adott fajtát fenntartsa, jobbá tegye,
– a kutyái rendelkeznek szűrővizsgálatokkal, pláne az adott fajtára jellemző betegségekkel kapcsolatban,
– csak akkor hoz le almot, ha kölykökre már megvannak a jelentkezők és nem a kölykök megszületése után kezd el hirdetéseket feladni,
– NEM évente elleti az anya kutyát és bizonyos kor fölött már ki is veszi a tenyésztésből, ivartalanítja,
– a jelentkezőket gondosan megszűri, nem mindegy neki, hogy hova kerülnek a kiskutyák, milyen körülmények közé,
– ha valamiért valamelyik gazda meggondolná magát, akkor visszaveszi tőle a kutyát,
– garanciát vállal a kutyáira, adásvételi szerződéssel (melyben a chip szám azonosítja, hogy melyik egyedről van szó, mert a Morzsika vagy Fifike vagy kiskutya nem számít azonosítónak) és törzskönyvvel adja át a kutyát,
– a szerződésben kötelezi az új gazdát a kutya ivartalanítására, amennyiben az új gazda nem szeretne kiállításokon, versenyeken részt venni és a kutya elérte a megfelelő kort a műtéthez.
Most, hogy átszaladtunk azon, hogy kit veszek számításba, mint tenyésztő, nézzük meg azt is, hogy szerintem ki az a szaporító?
Nagyon egyszerű! Mindenki más az, akire a fentebb leírtak összessége NEM jellemző!
Tehát, ha a felsoroltakból akár csak egy pont nem igaz rá, akkor sajnos nálam már a szaporító kategóriába esik.
Fúha, nah, ebből most baj lesz, mert hogy képzelem én, hogy ilyet mondok Jolánkára, akiknél csak véletlenül lett alom, de nagyon szépen tartják a kutyákat, már meghirdették őket a fészbúkon? Meg Tihamérékre is miért kell ezt mondanom, amikor nekik csak az állatorvos mondta, hogy egyszer szülnie kell a kutyusuknak? (Bocsánat, ha valaki nevét eltaláltam, a mondataim alanyát csak úgy találomra neveztem el.)
Nos, az igazság néha fáj. Tudom.
Igen, a szaporítók „skálája” viszonylag széles és nem előfeltétele a rosszindulat vagy az anyagiak. Tehát bizony lehet valaki úgy szaporító, hogy nem akart rosszat.
De mielőtt kiakad az emberiség egy része, engedjétek meg kérlek, hogy részletezzem, miért is gondolom így a fentebbieket.
A munkám és a kutyás pályafutásom során rengeteg szituációval találkoztam, ahol nagy bajok voltak. Fel is sorolok néhány példát a szaporítók típusaira:
1. A tájékozatlan
„Az állatorvos azt mondja, hogy egyszer szülnie kell.”
Ez egy nagyon régi hiedelem, ami néhány más ehhez hasonló hiedelemmel együtt karöltve fennmaradt és néhány helyen még mindig tombol. Szomorú, hogy állatorvosok még a mai napig mondanak ilyeneket. Nem. Ha nem tenyésztőnél lévő szukáról beszélünk, akkor a kutyának NEM kell egyszer sem szülnie az ivartalanítás előtt! Meg amúgy sem.
2. A spórolós vagy a naív
„Nem akarok ivartalanítani, majd én figyelek rá, nem lesz gond. ”
Hát persze. Összeszámolni sem tudom hány kiskutya született ezek után a mondatok után. Bármennyire is úgy gondoljátok, hogy tudtok figyelni erre, sajnos ez nem ilyen egyszerű. A kutyák leleményesek, a párzási ösztön viszi őket. Higgyetek nekem, elképesztően kreatívak tudnak lenni és elég pár másodperc is.
3. Az antropomorfizmus hibájába esők
„Én sem szeretném, hogy kiheréljenek!” vagy „Nem foszthatjuk meg őket az anyai örömtől!”
Megmondom őszintén, ez az egyik kedvencem. Felruházzák a kutyát olyan emberi tulajdonságokkal, amikkel alapvetően nem rendelkeznek. A kutya nem örömből, élvezetből párzik, hanem a fajfenntartás ösztöne hajtja. Ez teljesen más, mint az embernél.
Ezt kérdést szoktam feltenni: „Szeretnéd, hogy Téged ne kasztráljanak de cserébe soha nem létesíthetnél szexuális kapcsolatot senkivel?” Nem teljes a párhuzam, de elgondolkodtató.
Egy olyan kutya, aki nincsen ivartalanítva, de meggátolják a párzás végrehajtásában, a párzó szervei nem tudják végrehajtani a feladataikat, ami számos egészségügyi problémához vezethet (és nem mellesleg viselkedési problémák is megjelenhetnek). Néhány klasszikus példa: gennyes méhgyulladás, emlődaganat, prosztata daganat, here daganat.
Nyilván, mint a kettes típusnál vagy becsúszik egy alom vagy nagy eséllyel egészségügyi probléma lesz.
4. A pénzéhesek
„Vannak fajtajellegű kutyáink, nincsenek bejelentve sehova, tegyük össze őket és gazdagodjunk meg belőle.”
„Jó! aztán hazudjuk azt, hogy, ha nem kéri a törzskönyvet, akkor jóval olcsóbban adjuk!”
Ez a típus a legjellemzőbb. Nem érdekli, hogy mi van vagy, hogy mi lesz a kutyákkal. Nincsenek orvosi szűrések vagy papírok, nincsen oltás (vagy csak 1 db), nincsen chip, jó néhány kölyök életben sem marad, mire eladhatnák. A szülő kutyákat nem lehet megnézni, jellemzően valamilyen közterületen találkoznak a vásárlókkal, nehogy kiderüljenek a körülmények. Sokszor nyomasztják is a jelentkezőket, hogy gyorsan döntsenek, mert el fogják vinni a kiskutyát. Pedig csak próbálják szerencsétlent elsózni, mielőtt elpusztulna. Az esetek nagy részében ki is derül, hogy ezek a kiskutyák betegek, nyilván fertőző betegségekkel (parvo, giardia, corona). Szerencsés egyedek, akik túlélik ezt. Nem is gondolnátok, hogy hány ezer ilyen eset van itthon Magyarországon.
Jelentős számban előfordul az is, hogy olyan emberek vásárolnak az ilyen típusú szaporítótól, akik nem tudják megfizetni a minőségi kutyát a tenyésztőtől, a menhelyek szűrővizsgálatain pedig nem mentek át valami miatt, így csak innen tudtak kutyához jutni.
5. A papíros szaporító
Ez a legmegtévesztőbb. A MEOESz-nél bejegyzett kennellel rendelkezik, van adásvételi szerződés, kezdő csomag, törzskönyv, még egészségügyi szűrések is, de nem érdekli, hogy hova kerülnek a kiskutyák, mi lesz a sorsuk. Boldog boldogtalannak odaadja, aki kifizeti az árat érte és lehoz úgy kölyköket, hogy nincsenek meg előre a leendő gazdik. Viselkedés résszel egyáltalán nem foglalkozik. Dolgoztam kutyával, aki ilyen típusú tenyésztőtől származott és szerencsétlen súlyos traumákat hozott magával, amiknek komoly kihatásuk volt a viselkedésére.
Mindegyik típus esetében, tehát összességében a szaporítokkal az az egyik nagyon nagy probléma, hogy nem minőségi kutyákat termelnek és tovább is adják őket ellenőrizetlen helyekre, ahol számtalanszor ezek a kutyák is további almokat hoznak le és ez így megy tovább. Az ellenőrizetlen helyek nagy részén az emberek rádöbbennek, hogy a kutyákkal foglalkozni kellene, hogy a 7-10 éves gyerek túl kicsi még a kutyához, hogy ez a kutyatartás nem csak abból áll, hogy kiteszem a kertbe és enni adok neki, hogy az állatorvos drága… stb. Ezután fogják magukat és valamilyen módon megszabadulnak a kutyától. Ez azért óriási probléma Magyarországon, mert az összes menhely (igen, ország szinten mindegyik), telt házzal üzemel, konkrétan a férőhelyek többszörösével.
Tehát sajnos sokkal több kutya él jelenleg Magyarországon, mint amennyire valójában szükség van. Ezért sokuk menhelyen, különböző telepeken nő fel és ott is hal meg … vagy az utcán vagy elaltatják őket X idő után. De hát amíg van kereslet, addig lesz kínálat is…
A másik nagyon nagy probléma pedig az, hogy az anya kutya és az apa kutya, a genetikai, epigenetikai, viselkedésbeli szempontok teljesen figyelmen kívül hagyásával lett pároztatva. A kimenetel kb megjósolhatatlan. Mert az nem elég indok, hogy Fifike szereti a gyerekeket, akkor biztosan a kölykei is fogják. Ez ennél sokkal komplexebb terület és aki nem ért hozzá, az jobb lenne, ha nem csinálná.
Rengeteg viselkedésproblémás, egészségügyi problémás kutya megszületését meg lehetne ezzel előzni. Ennek pedig az lenne az egyik következménye, hogy kevesebb kutyát adnának le a menhelyeken vagy ebtelepeken azért, mert problémás, illetve csökkenhetne az olyan kutyák száma, akiknek öröklött, súlyos egészségügyi problémájuk van.
Összefoglalva, ha úgy döntöttél, hogy szeretnél kutyássá válni, örökbefogadni vagy vásárolni egy 4 lábú társat magad mellé, akkor mielőtt bármit is csinálnál keress fel egy kutyás szakembert, aki segít Neked felmérni és megtalálni, hogy milyen típusú kutya illene hozzád és a napi rutinodhoz, illetve azt is, hogy honnan érdemes beszerezned.
Comments are closed